Global freshwater supply
to 2030A világ édesvízkészlete
2030-ig

The water crisis is not a future threat — it is already underway. According to the IPCC 6th Assessment Report, climate change impacts water systems most severely: glacial melt, increasingly extreme precipitation patterns, and massive reservoir evaporation together cause dramatic supply declines.

The GoHalve × Equora collaboration aims to make these interconnected processes visually comprehensible — with region-specific context, not global averages.

85% of human water use goes to agriculture, while ~7% of global human water consumption evaporates annually from the world's reservoirs and dams — typically not counted in "consumption" figures.

"But doesn't evaporated water just rain back down as fresh water?" Not where it's needed. Yes, water cycles globally — but evaporation from a reservoir in a dry region is a local loss that doesn't return there. Much of it falls over oceans or already-wet regions, and climate change is shifting where rain lands — often away from the places running short. Add the water locked in glaciers (now melting and draining to the sea) and the water polluted beyond use. The freshwater actually available, where and when people need it, keeps shrinking. By 2030, current trends suggest half of humanity will live in areas where water demand exceeds natural replenishment.

Source: IPCC AR6 · FAO AQUASTAT · World Resources Institute · Nature Climate Change 2023

The water crisis is not a future threat — it is already underway. According to the IPCC 6th Assessment Report, climate change impacts water systems most severely: glacial melt, increasingly extreme precipitation patterns, and massive reservoir evaporation together cause dramatic supply declines.A vízválság nem jövőbeli fenyegetés — már zajlik. Az IPCC 6. értékelő jelentése szerint a klímaváltozás a vízrendszereket érinti legerősebben: a gleccserek olvadása, a csapadékminták szélsőségessé válása, és a tározókból elpárolgó hatalmas mennyiségek együttesen drámai készletcsökkenést okoznak.

The GoHalve × Equora collaboration aims to make these interconnected processes visually comprehensible — with region-specific context, not global averages.A GoHalve × Equora együttműködés célja, hogy ezeket az összefüggő folyamatokat vizuálisan érthetővé tegye az átlagember számára is — régió-specifikus kontextussal, nem csupán globális átlagokkal.

85% of human freshwater use goes to agriculture, while the world's reservoirs and dams lose the equivalent of ~7% of total annual human water use to evaporation — typically uncounted in "consumption" data.Az emberi felhasználásból 85% a mezőgazdaságra jut, miközben a világ tározóiból és gátjaiból évente a teljes emberi vízfelhasználás ~7%-ával egyenértékű mennyiség párolog el — amit a „fogyasztási" adatok jellemzően nem számolnak.

"But doesn't evaporated water return as rain?" Not where it's needed. Yes, water cycles globally — but water evaporating from a water-stressed region's reservoir is a local loss that doesn't return there. Much of it falls over oceans or already-rainy areas, and climate change shifts where rain falls — often away from the places suffering scarcity. Add glacially-stored water (now melting into the sea) and water rendered unusable by pollution. The freshwater actually accessible — in the right place, at the right time — is shrinking. By 2030, current trends suggest half of humanity will live in areas where water demand exceeds natural replenishment.„De ami elpárolog, az nem hullik vissza esőként újra édesvízként?" Nem ott, ahol kell. Igen, a víz globálisan körforog — de egy vízhiányos régió tározójából elpárolgó víz lokálisan veszteség, ami nem oda tér vissza. Nagy része óceánok vagy amúgy is csapadékos területek fölött hullik le, és a klímaváltozás eltolja, hová esik az eső — gyakran épp a hiánytól szenvedő helyektől el. Tedd hozzá a gleccserekbe fagyott vizet (ami most olvad és a tengerbe folyik) és a használhatatlanná szennyezettet is. A ténylegesen elérhető édesvíz — ott és akkor, ahol az embereknek kell — egyre fogy. 2030-ra a jelenlegi trendek szerint az emberiség fele él majd olyan területen, ahol a vízkereslet meghaladja a természetes utánpótlást.

Source: IPCC AR6 · FAO AQUASTAT · World Resources Institute · Nature Climate Change 2023Forrás: IPCC AR6 · FAO AQUASTAT · World Resources Institute · Nature Climate Change 2023

In January 2026, ahead of the UN Water Conference, the UN University's water institute (UNU-INWEH) published its flagship report Global Water Bankruptcy, and it moves the story above one step further: the world has entered an era of global water bankruptcy. The report speaks the language of finance, because it treats water systems as an account. Rivers, soil moisture and snowmelt provide the annual, renewable income; aquifers, glaciers and wetlands hold the long-term savings. Many societies have by now overspent both — they exhausted the annual income, and along the way began drawing down the savings as well.

Bankruptcy here is a precise, two-part condition, fixed in the peer-reviewed definition paper behind the report. Insolvency means withdrawals and pollution persistently exceed renewable inflows and the safe limits of depletion. Irreversibility means parts of the natural capital — aquifers, wetlands, soils, glaciers — can be restored on human timescales only at prohibitive cost, if at all. Together they describe a system that keeps functioning, only on a different, lower baseline.

2026 januárjában, az ENSZ Vízkonferencia előtt jelent meg az ENSZ Egyetem vízintézetének (UNU-INWEH) zászlóshajó-jelentése, a Global Water Bankruptcy, amely a fenti történetet egy lépéssel továbbviszi: a világ a globális vízcsőd korszakába lépett. A jelentés pénzügyi nyelven fogalmaz, ugyanis a vízrendszereket számlaként kezeli. A folyók, a talajnedvesség és a hóolvadék adja az éves, megújuló jövedelmet; a víztartó rétegek, a gleccserek és a vizes élőhelyek jelentik a hosszú távon felhalmozott megtakarítást. Sok társadalom mára mindkettőt túlköltötte — elköltötte az éves jövedelmét, azonban közben a megtakarítási számlát is apasztani kezdte.

A csőd itt pontos, kettős feltétel, amelyet a jelentés mögött álló, lektorált definíciós cikk rögzít. Az inszolvencia azt jelenti, hogy a kivét és a szennyezés tartósan meghaladja a megújuló hozamot és a biztonságos apasztás határát. Az irreverzibilitás pedig azt, hogy a természeti tőke egyes elemei — víztartók, vizes élőhelyek, talajok, gleccserek — emberi időléptéken már csak megfizethetetlen áron, vagy egyáltalán így sem állíthatók helyre. A kettő együtt olyan rendszert ír le, amely tovább működik, csak éppen egy másik, alacsonyabb alapvonalon.

For planning, the report's central conclusion concerns baselines. Many basins and aquifers have settled into a persistent failure state: they can still be operated sustainably, yet they can no longer return to their historical normal. This confirms, at UN level, the conclusion Gergő reached when he measured Hungary's water account in Balatons: planning has to start from new baselines, because the historical averages on which water rights, irrigation schemes and urban growth were built are the imprint of a climate that is measurably gone. Sizing for the »Old Normal« amounts to borrowing against an income that no longer exists.

A tervezés számára a jelentés legfontosabb következtetése az alapvonalakról szól. Számos vízgyűjtő és víztartó tartós hibaállapotba került: fenntarthatóan még üzemeltethető, azonban a történelmi normáljához visszatérni már nem tud. Ezzel az ENSZ szintjén erősödik meg az a következtetés, amelyet Gergő a hazai vízkassza Balatonokban való mérésekor vont le: a tervezésnek új alapvonalakból kell kiindulnia, ugyanis a múltbeli átlagok, amelyekre a vízjogok, az öntözési tervek és a városfejlesztés épültek, egy mérhetően megszűnt éghajlat lenyomatai. Aki a »Régi Normál«-ra méretez, az valójában egy megszűnt jövedelemre vesz fel hitelt.

»Old Normal« is the amount of water that renewed each year under the earlier, stable climate — the level irrigation, water rights and city planning were all built around. It no longer exists: less water arrives now, yet plans still assume the old figure. The model below keeps the "account" of a single aquifer from 2026 to 2100. Three decisions shape it: how much we withdraw relative to the »Old Normal«, how much climate change reduces the annual income, and in which year we align withdrawals with the actual yield. The lesson draws itself as you play: an early turn preserves the baseline, a late turn merely stabilises a lower one, and a turn after bankruptcy amounts to damage management.

A »Régi Normál« az a vízmennyiség, amennyi a korábbi, stabil éghajlaton évente megújult — ehhez a szinthez méretezték az öntözést, a vízjogokat és a városfejlesztést. Ez a szint már megszűnt: ma kevesebb víz érkezik, a tervek mégis a régi számmal számolnak. Az alábbi modell egyetlen víztartó „számláját" vezeti 2026 és 2100 között. Három döntés alakítja: mennyit veszünk ki a »Régi Normál«-hoz képest, mennyivel csökkenti az éghajlatváltozás az éves jövedelmet, továbbá melyik évben igazítjuk a kivétet a tényleges hozamhoz. A tanulság menet közben rajzolódik ki: a korai fordulat megőrzi az alapvonalat, a kései fordulat már csak egy alacsonyabbat stabilizál, a csőd utáni pedig a károk kezelését jelenti.

The report is emphatically a call to action, because the financial logic of bankruptcy also marks out the way through it: whoever is bankrupt first draws up an honest balance sheet, then aligns spending with income, and finally protects the remaining capital. Translated to water, that means four directions.

A jelentés hangsúlyozottan cselekvésre hív, ugyanis a csőd pénzügyi logikája a kiutat is kijelöli: aki csődben van, az először őszinte mérleget készít, azután a kiadásait igazítja a jövedelméhez, végül a megmaradt tőkéjét védi. Vízre fordítva ez négy irányt jelent.

A question for Iterators™ at a future Interference™Kérdés Iterátorokhoz™ egy jövőbeni Interferencián™

If the water account is an account, who holds signing authority — what vote would we give the next two generations over today's withdrawals?Ha a vízkassza számla, kit illet az aláírási jog — a mai kivétekhez képest milyen szavazatot adnánk a következő két generációnak?