Az itt olvasható lapok mögött egy módszer áll, amelyben az AI sokat dolgozik, a bizonyíték mércéjét pedig ember szabja meg.
Minden tartalmi lap alján ott áll egy rövid blokk arról, hogy az adott oldal az EQUORA Institute egyik kutatási munkájából származik. Ez az oldal azt fejti ki, mit jelent ez a gyakorlatban: hogyan oszlik meg a munka ember és gép között, mit ellenőrzünk mivel, és hol marad a döntés emberi kézben.
A legtöbb intézmény ma AI-támogatott: a kutató elvégzi a munkát, és időnként a modellhez fordul. A modell eszköz az asztalon, a szervezeti egység továbbra is egyetlen ember. Az EQUORA Institute ezt megfordítja: a kutatás alapegysége a kutató és egy állandó AI-csapat, minden projekt már meglévő ügynökökkel indul, a tudás megosztott gráfban él szétszórt dokumentumok helyett, a publikációk és pályázatok első változatát pedig AI készíti.
Az ember ebben a képben feljebb kerül, arra a munkára, amit nem lehet delegálni: mit érdemes vizsgálni, mi számít elegendő bizonyítéknak, és mi jelenhet meg az intézet neve alatt. A saját megfogalmazásunkban minden kutató egy kutatócsoportot működtet; a csoport túlnyomó része mesterséges, az ítélet teljes egészében emberi.
A teljes kutatási életciklus végigvihető AI-jal, a szakirodalom feltárásától a kommunikációig. Az a hiba, amitől az ilyen szervezetek törékennyé válnak, az, hogy minden funkciót egyformán megbízhatónak tekintenek. A Trilith Method™ ezért három rétegre osztja őket.
A név szándékos: a trilith három kőből álló szerkezet, két álló kő tart egy harmadikat — itt a három réteg is csak egymásra támaszkodva áll meg. Ebben a szerkezetben a megbízható egyetértés úgy jön létre, hogy előbb szerkezetes ellentmondásba állítjuk a modelleket: a konszenzus a módszer eredménye, nem a kiindulása.
A módszert az határozza meg, ahogyan önmagával vitatkozik.
Egy AI-first szervezet veszélye nem a lassúság. Az a veszély, hogy gyors, gördülékeny és ipari méretben téved. A nyelvi modellek olyan kimenetet állítanak elő, amely meggyőzően hangzik, függetlenül attól, hogy igaz-e. Amely szervezet gépi sebességgel gyárt kutatást, az gépi sebességgel gyárthat meggyőző tévedést is.
Van egy csendesebb veszély is: az episztemikus monokultúra. Ha minden kutató ugyanarra a néhány alapmodellre támaszkodik, akkor a szervezet ugyanazokra a dolgokra lesz vak, mert a modellek erősségeit és vakfoltjait együtt veszi át. Ezért a modell-diverzitás nem kényelmi kérdés, hanem tervezési követelmény.
A hagyományos tudomány rosszul emlékszik arra, ami nem működött: a megcáfolt hipotézisek és a zsákutcák eltűnnek, a következő kutató pedig újra végigjárja ugyanazt a vakvágányt. A tudásgráf a negatív eredményt ugyanolyan könnyen tárolja, mint a pozitívat, ezért a megcáfolt hipotézisek és a kudarcos megközelítések attribúcióval és kereshetően a megerősített megállapítások mellett maradnak.
Az EQUORA Institute kutatási tervei és jegyzetei arra válaszolnak, hogyan épül fel egy vizsgálat: mit állítunk, milyen bizonyítékon, és mi dönthetné meg. Ezek lassan változnak, verziószámot viselnek, és a Trilith Method™ három rétege szerint épülnek fel. Az iterators.org lapjai ugyanennek a munkának a kifelé fordított oldala: egy-egy állítás vagy ábra, amely önmagában is használható, és amely a kutatás adott pillanatában érvényes.
A teljesség a cél. Verziószám, bizonyítéki réteg, a cáfolat feltételeinek megnevezése.
A használhatóság a cél. Egy olvasható lap, amely azzal zárul, amit az olvasó tehet.
Ebből következik, hogy egy itteni lap nem intézményi állásfoglalás. A kutatás egy állapotát rögzíti, és az adott állapot a kiadás pillanatában elérhető eredményekre épül. Ha az oldal frissült, azt a dátum jelzi.
Az AI a kutatás egész folyamatában gondolkodó partnerként vesz részt: keres, javasol, ellenvet, első változatot ír, kódot ad az interaktív elemekhez. Amit ezen az oldalon olvasol, mégis egy ember döntése alapján jelent meg, és az értelmezésért, valamint a közlésért a felelősség is nála van. Ez a Trilith Method™ harmadik rétege, és ez az a pont, ahol a módszer szándékosan nem hatékony.
A gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy a hibák nyilvánosak. Ha egy lap állítása pontatlan volt, a javítás a lapon marad, dátummal, a korábbi állítás megnevezésével. Ez a mérce ugyanaz, amit az itteni lapok másokra alkalmaznak, tehát méltányos magunkra is alkalmazni.
A gép sebességet ad. A mércét ember állítja, és a nevét is ember adja hozzá.